Jul 23 2012

Jót nosztalgiáztunk

Nosztalgiázni hívta meg az elmúlt héten az aradi közönséget a Nagyváradi Kiss Stúdió Színház két művésze, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos. Hívásukra (értsd: a sajtóban közölt hirdetésre) a nyaralások, a meleg, a teljében lévő kulturális uborkaszezon ellenére megtelt a Jelen Ház nagyterme. Elsősorban azért, mert a többségében deres hajú közönség nem felejtette el egykori kedvenceit, a temesvári, majd a váradi színház aradi vendégszereplésein fellépő, több pódiumműsorban is szereplő művészeket. Másodsorban azért, mert talán nincs a világon olyan személy, aki ne gondolna vissza nosztalgiával fiatalságára. Nos, ez utóbbi tudatában állította össze az Emlékszel még? című est forgatókönyvét Kiss Törék Ildikó, s ennek szellemében rendezte az előadást Varga Vilmos, állította össze a zenét Ari Nagy Sándor.

Forgatókönyv. Vagyunk néhányan, akik „nem csípjük” a mostani kabarétréfák számunkra erőltetettnek tűnő humorát. Az amerikai „mintára” alájátszott tapsokat és nevetéseket akkor is, amikor azt sem a nyelvi humor, sem pedig a helyzetkomikum nem kívánja meg. Nagyon hálásak voltunk, hogy az ilyentől ezúttal megkíméltek bennünket, a jelenetekben, a villámtréfákban a megfelelő helyen pukkant a poén. A színpadon elhangzott szövegek nem voltak obszcének (mint manapság szinte kötelező), nem voltak harsányak. Igaz, nem mindegyikre hahotázott a közönség. De ha nevetett, ha tapsolt, azt őszintén tette, nem pedig azért, mert a teremben (akár egy tévéstúdióban) valahol kigyúlt a „Taps” vagy „Nevetés” felirat.

A közönség értette és értékelte az igen jól válogatott verseket (Dutka Ákos, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Ladányi Mihály, Molnár Ferenc, Francois Villon, Wass Albert, Zilahy Lajos), külön értékelve, hogy a Maros partján a műsorba belefoglalták Horváth Imre Aradi elégia című, a költő fiatal korának színhelyeit végigjáró, arról nosztalgiázó költeményét is.

Apropó, zene! Azt hiszem, sokunknak bizsergett a tenyere, a szentimentálisabbaknak könny szökött a szemébe, amikor az 50es évek slágerei felcsendültek, hogy csak a Pancsoló kislány, a Párizsban szép a nyár, a Bona serra signorina című slágert, avagy Konsztantyin Szimonov Várj reám című, Darvas Iván által (is) oly nagy sikerrel tolmácsolt megzenésített versét említsem. Külön öröm volt megállapítanunk, hogy Kiss Törék Ildikó hangja milyen friss, üde, milyen jól adta elő a slágereket, hogy Varga Vilmos most is kiválóan tolmácsolja a verseket, dalokat. Pedig néhány évtizedet már eltöltöttek a színpadon. Együtt. Reméljük, még új műsorokban is láthatjuk őket.

Sokáig!

Comments Off