Művelődés

Hírek

. Vissza az elejére.

ANDEZIT, BARRIQUE, geamMAT és a többiek

Beszélgetés Herczeg Andrással,

a művészetek pártolójával

A kiváló gazdasági teljesítmény mellett, a művészetek iránti elkötelezettségéről is ismert Herczeg András, az Egeria Kft. vezetője. Az üzleti sikerek tárgyi bizonyítékai az irodája falain elhelyezett oklevelek, díjak és kitüntetések, amelyek teljes harmóniában férnek el neves temesvári képzőművészek alkotásaival. Ugyanakkor, az utóbbi évek alatt több, magas művészti szinvonalú, fajsúlyos rendezvény – az Andezit szabadtéri monumentális szobrászati szimpózium három kiadása, a Barrique Art kiállítások, amelyek külföldön is sikert arattak, több festészeti alkotótábor és kiállítás – megszervezésében vállalt szerepet Herczeg András.

- Honnan származik a sikeres üzeltember képzőművészetek iránti érdeklődése?

- Úgy gondolom, hogy az ember ezzel születik, nem tudnám időben meghatározni, de mindig érdekelt a képzőművészet. Mégis mérnöknek tanultam, építkezési-, később építőanyagokat forgalmazó céget vezetek, de a művészetek iránti kötődés megmaradt. Lakóházamat is építőművésszel terveztettem meg és építtettem fel, 2000-ben elnyerte országos szinten a legszebb építészeti munkának járó díjat, a velencei biennálén, Szalonikiben, New Yorkban és másutt mutatták be szakkiállításokon, szaklapokban foglalkoztak vele. Lassan elkezdtem műtárgyakkal benépesíteni a belső tereket, és egyre közelebb kerülni a képzőművészekhez, ezzel a mindennapok része lett a művészet.

- A képzőművészet melyik ágát tartja vonzóbbnak?

- Nem határolódnék el egyértelműen egyiktől sem, de inkább a szobrászat felé hajlok. Ezért is találtuk ki az Andezit szimpóziumot 2010-ben, amelynek idén volt a harmadik kiadása. De az elsőt megelőző esztendőben a Hunyadi-kastély melletti parkban szabadtéri fafaragó alkotóműhelyt szerveztünk, melynek termékeit ma is megcsodálhatják az arra sétálók. Az említett rendezvényekkel párhuzamosan vagy kiegészítésükként szerveztünk Szörényordason (Gărâna) két alkalommal is festészeti alkotótábort, ahol a hazai festőművészek mellett, több külföldi alkotó is részt vett. A harmadik táborra idén augusztus 14-24. között kerül sor, három temesvári, egy bukaresti festőművész illetve, három franciországi és egy azerbajdzsáni művész részvételével.

- Miért esett választásuk a monumentális szobrászatra?

- Nagyon szeretem a kisplasztikákat is, számtalan példával illusztrálható a művész zsenialitása ebben a műfajban is, minimális anyagmennyiségből is megformázható lenyűgöző műalkotás. A nagyszabású alkotások viszont kitűnnek környezetükből, a néző figyelmét magukra irányítják, ezért is választottuk a társszervezőinkkel, a 360’ Alapítvány képviselőivel a monumentális szobrászatot. Emellett rendkívüli élmény a művészek számára is életet lehelni az amorf andezittömbökbe, mivel ez a kőzet az egyik legdurvább, legnehezebben megmunkálható anyag, de amint a Falumúzeumban őszig még megtekinthető kiállításon látható, igazi művészeti érték teremthető ezekből is. Elmondhatom, hogy minden alkalommal az alkotási folyamat során születnek kisebb alkotások is, amelyek szintén gazdagítják az alkotások sorát. Lassan egy éve indítottuk el a Temesvári Szépművészeti Múzeummal közösen a geamMAT címet viselő projektet, amelynek keretében az épület Mercy utcai oldalán kialakítottunk egy kis galériát, amelyben idén több kortárs képzőművész számára biztosítottunk kiállítási lehetőséget, legutóbb éppen az Andezit szimpóziumon résztvevő japán Yoshin Ogata kisplasztikáit csodálhatták meg az érdeklődők a geamMAT-ban.

- A kivülálló számára úgy tűnik, hogy az elhúzódó válság hatásai kevésbé érzékelhetők a művészetek világában, ugyanis számtalan kiállítás, bemutató, kortárs művészeteket és művészeket népszerűsítő rendezvényre kerül sor mostanában is Temesváron, illetve nevüket az egyetemes művészettörténet lapjaira beírt alkotók munkáit is láthattuk a Szépművészeti Múzeumban. Hogyan látja e kérdést az, aki alakítója és részese a helyi művészvilágnak?

- A látszat ellenére, a válság alaposan beszűkítette a lehetőségeinket. Az építőipar leállásával a beszállító cégek, természetesen mi is komoly anyagi gondokkal voltunk kénytelenek megküzdeni, ugyanis mi térségünk legnagyobb kivitelező vállalataival együttműködve, az építkezéshez szükséges minden anyaggal elláttuk őket. Az építkezések megszűnte, nyilván bennünket is érintett. Az elmúlt években a művészetek mellett nagyobb elégtételt, sikerélményt biztosított a Savoyai Borházban szervezett tevékenységek és maga a borkereskedelem.

- Visszatérve az Andezit-re, mikorra tervezik a következőt?

- Az Andezit szobrászati szimpóziummal kapcsolatban elmondhatom, hogy két-három év múlva szeretnénk megismételni. Nem tartom szerencsésnek azt, hogy évente kerüljön sor monumentális szobrászati rendezvényre, amint azt láthatták a kiállításon résztvevők idén már „bevitték” a fémeket is az alkotási folyamatba. Elképzelhető, hogy az elkövetkező rendezvényeinken más, könnyebben megmunkálható alapanyagot fogunk használni, amely nagyobb hatékonysággal tükrözheti a művészek elképzelését. Másik vetülete ennek a kérdésnek az, hogy igazán akkor lenne teljes a rendezvény sikere, ha az alkotások közterekre kerülnének, gyarapítva a város művészeti kincseit. Ez további munkát igényel, mi ugyan felajánlottuk a városnak a tavalyi „termést”, de eddig nem jártunk sikerrel. Szörényordason is tárgyaltunk a polgármesterrel annak érdekében, hogy a falu utcáján közszemlére helyezhessük ezeket az alkotásokat. Mi hiszünk abban, hogy ezek az értékes műalkotások végül is valahol kiállításra kerülnek, még akkor is, ha pillanatnyilag csak kevesen láthatják ezeket.

- Mennyire művészlélek Herczeg András?

- Egyáltalán nem tartom magam művészléleknek, szeretem és értékelem a szépet, bármilyen formában mutatkozik az meg. Én művészetpártoló vagyok. Főképpen a kortárs művészet érdekel, az új, sokszor lenyűgöző irányzatok, mert véleményem szerint kortárs művésznek lenni a legnehezebb. Legutóbb áprilisban, egy párizsi kortárs művészeti kiállításon vettem részt, ahol nagy siker övezte Bogdan Rata temesvári szobrászművész alkotását, és amelyen a legnagyobb galériák képviselői vettek részt. Ezeken a rendezvényeken látható teljességében, hogy hol tart a kortárs művészet. Rendkívül kedvelem a modern képzőművészetet az absztrakttól a figuratív megjelenítésig minden érdekel. Meglátásom szerint, bár nem vagyok e terület szakavatott ismerője, a temesvári képzőművészeti műhely országos szinten egyike a legdinamikusabban fejlődőknek, nagyon sok kiváló képzőművész dolgozik ma Temesváron a legváltozatosabb területeken. Sajnos, a hazai műtárgykereskedelem, főleg a kortárs művészetek vonatkozásában, még igencsak gyermekcipőben jár, egyszerűen nincs ebben a vonatkozásban műértő potenciális vásárlóközönség, ezért elsősorban a külföldi piacok meghódításával érhetnek el sikert az itteni képzőművészek. A válság negatív hatása, a művészetek iránti csökkent érdeklődésben is tettenérhető. Pillanatnyilag Temesváron működnek komoly galériák, amelyek egymástól teljesen eltérő irányzatot képviselnek, de a közreműködésükkel juthatnak megnyilvánulási lehetőséghez a helyi képzőművészek. Ezek szerepe nagyon fontos úgy az értékrend, mint a művészetekhez értő közönség kialakulásában. Mi idén azzal járultunk hozzá a helyi művészek népszerűsítéséhez, hogy a Képzőművészeti Egyetemen az idén végzett évfolyam számára kiállítási lehetőséget biztosítottunk a geamMAT-ban.

Makkai Zoltán

Temesvár Napja(i)

Ismét elérkezett augusztus 3-a, és újra megemlékezhetett Temesvár lakossága a dicsőséges román hadsereg majd száz évvel ezelőtti bevonulásáról erre a területre, amely a fáma szerint egykor igazán a népek közös hazája volt. Ahogy szokássá vált az elmúlt évtizedekben, Temesvár ünnepnapjain magyarként nem adatott meg a felhőtlen öröm lehetősége idén sem. Huszonegynéhány év távlatából nyilván tárgytalan a városnapok időpontjának jó vagy rossz voltáról beszélni, ma már inkább az idősebb temesvári honfitársaink emlékezhetnek a dicsőséges ‘89 december 15., 16., 17., 18., 19., 20. vagy 21-re, amikor azt hittük, hogy a továbbiakban a Bánságot belakó és együttélő népek testvéri szeretetben, egymást támogatva, felkarolva élhetnek. Csalódnunk kellett, és azt a vehemenciát sem lehet könnyen feledni, amellyel elvetették a helyi politikusok azt a javaslatot, amely a forradalom valamely napját javasolta Románia első szabad városának ünnepnapjának. A latin panem et circenses szellemében megszervezett városnapok alatt, ahogy várható volt, leginkább a tizenévesek körében övezte nagyobb érdeklődés a sokszor megkérdőjelezhető minőségű könnyűzenei produkciókat, kiemelésre méltó a gyermekes családoknak nyújtott sokféle tevékenység, melyekre lelkes civileknek köszönhetően került sor a Marasesti (régen Kórház) utcában. De volt brazil táncbemutató és, a városnapok egyik kellemes meglepetéseként a Blues pentru Timisoara fesztival keretében a minőségi zene világába is betekintést nyerhettek azok, akik kimerészkedtek a kánikulai melegbe. Kiállítások, kerekasztal beszélgetések – például a város jövőbeni építészeti arculatáról – alkalmával mutatta be a városvezetés jövőbeni elképzeléseit. A temesvári Személyiségek Sétánya is gazdagodott: Aurel Gheorghe Ardeleanu szobrászművész megformálásában Ion Romanu muzikológus, karnagy, a helyi zenei élet meghatározó személyisége illetve Varga Luigi István keze nyomát magán viselő alkotás, Eduard Pamfil, a helyi pszichiátriai iskola megteremtőjének mellszobra a dicső elődök sorát egészítik ki.

A pénteki Mühle Vilmos-szobor leleplezése igazi ünnepnapunk lehetett volna, ha már az Ormós-szobor köztéri felállításáról (egyelőre?) eltekintett a városvezetés, a Rózsapark megálmodójának szobra kárpótolhat valamennyire.

“A városvezetés régi adósságot törleszt Mühle Viliams, e temesvári személyiség szobrának a felavatásával” – mondta Nicolae Robu polgármester, aki a „hagyományos bánsági toleranciát” emlegette, majd megköszönte a helyi képzőművész szövetségnek a gyümölcsöző együttműködést. A szobor mellé palántált tájékoztató táblákról a helyszínre látogató francia, angol, német és román nyelven olvashatja el Mühle Vilmos, a Rózsa Újság kiadójának munkásságát, azt, hogy az 1845. szeptember 21-én Kulmban született, és 1908. szeptember 15-én Temesváron elhunyt kertész, rózsanemesítő 1866-ban telepedett le Temesváron, és a Niemetz-kertészet főkertésze lett. 1875-ben önállósította magát, kereskedelmi kertészetet, magkereskedést és virágüzletet alapított. 1885-ben kezdett rózsatermesztéssel foglalkozni, s több rózsafajt honosított meg Temesváron. A rózsatermesztés népszerűsítésére 1887-től 1899-ig kiadta a Rózsa Újságot, 1889-1895 között Ungarische Rosenzeitung címmel is. Európai hírre tett szert. Telepe a monarchia legnagyobb kertészetei közé tartozott. Hogy magyar nyelvű tábla nincs, az senkinek nem tűnt fel az ünneplés felemelő pillanataiban. Mi úgy érezzük, hogy célszerű lett volna egy magyar nyelvű tábla is, már csak az évente Temesvárra látogató többezer magyar turista miatt is. Az, hogy a helyi, sajnos már húszezer léleknél kevesebbet számláló magyar közösségnek esetleg lehetne jogos igénye a magyar feliratozásra, a mai Temesváron senkit sem érdekel. Bizonyította ezt a városvezetés több, a város történelmi múltját bemutató objektum felavatása során, amelyekről máig hiányzik a magyar felirat.

A szoboravató ünnepségen meghatottan beszélt elődjéről Wagner István, kolozsvári kertészmérnök rózsanemesítő, több mint 50 rózsafaj atyja is, a Rózsabarátok Romániai Egyesületének alapító elnöke, emlékeztetve arra, hogy Mühle Vilmos elképzeléseit fia, Árpád teljesítette ki, és a mai Rózsapark tulajdonképpeni megteremtése nevéhez fűződik, ezért akár Mühle Árpád is szobrot érdemelne. Mühle Árpád tucatnyi rózsafajtát nemesített, melyekből egynéhány, például a Banater Rose, egy Leipzig melletti rozáriumban máig fellelhető és Wagner úr tervei között szerepel ennek újratelepítése a Bega-parti városban. Dr. Ciprian Radovan festő, műkritikus egyetemi tanár a mellszobrot megalkotó, Aurel Gheorghe Ardeleanu szobrászművész munkásságát méltatta, nagyra értékelve a szobrász bánsági kulturális személyiségeket ábrázoló portrésorozatát, amely újabb kiváló alkotással gazdagodott.

Meggyőződésünk, hogy a polgármestert idézve, „a hagyományos bánsági tolerancia” fentebb említett csorbulásától eltekintve, a temesvári magyar közösség tagjai ezentúl is jó érzéssel látogatják a Mühle család temesvári ittjártának örökségét, a temesvári Rozáriumot, ahol Mühle Vilmos szobra őrködik.

Makkai Zoltán

AUSZTRÁL DÍJ JAKABHÁZI SÁNDORNAK

A Melbourne-i Nemzetközi Rajzbiennálé hetedik kiadásán két temesvári képzőművész, Adriana Lucaciu és Jakabházi Sándor is részt vett, munkáik bekerültek a szakmai zsűri által kiválasztott 58 alkotás közé. Utóbbi a Couplé, Connections és Angel sorozattal nevezett be a rangos rendezvényre, és az Angel sorozattal a biennale harmadik díját hódította el.

A biennale anyagából öszszeállított tárlat ünnepélyes megnyitójára augusztus 23-án kerül sor Melbourneben a Steps Gallery kiállítóteremben.

Comments Off